raklimüatáblák2tiffany1könyvek10302060701

Szitanyomás

A szitanyomás rövid története

A szitanyomás technikája igen nagy múltra tekint vissza. Kínában és Japánban már évszázadokkal ezelőtt nyomtattak textíliát sablon felhasználásával. A formát fakeretre feszített emberi hajból, majd később selyemszálból készült szita alkotta a ráragasztott rizspapírból kivágott sablonnal. Ez az eljárás némileg feledésbe merült. Először a múlt század elején élte reneszánszát, majd az ötvenes évektől kezdődően vitathatatlan előnyei és az alkalmazás sokoldalúsága folytán gyors fejlődésnek indult.

A szitanyomtatás

A szitanyomtatásban a nyomóforma hordozója egy szövet, vagy más néven szita, amelyet feszesen a szitakeretre rögzítenek. A forma nyomatmentes részeit a szitán a sablon fedi, míg a nyomatképet hordozó részek nyitottak. A nyomtatás során a festéket egy kissé ferdén elhelyezkedő festéklehúzó rákel nyomja a szövet nyitott részein keresztül a nyomandó anyagra.
Az eljárás lehetővé teszi, hogy direkt, vagy 4 szín color nyomással szinte mindenféle anyagra készíthessünk nyomatot.

Az ipari felhasználásban a szitázás a szitanyomás és filmnyomás elnevezést kapta a technika.

A serigráfia alatt azt értjük, amikor a sablon a művész közreműködésével készül. Az így készült példányok a művész aláírásával egyenként eredeti nyomatnak számítanak.